A Szent Imre Templom története
« E világból kiszakított, szinte nem is a világhoz tartozó épület – ezt kizárólag az Istennel való kapcsolatnak szenteljük – tisztátalan világon belüli tiszta által tudunk kötődni a Szenthez, a makulátlanhoz »
« Ha a láthatatlan Istennel szabályozott és rendszeres viszonyra akarunk lépni, ide kell eljönnünk »*
Indul a templom építése
1929. december 17-ei keltezéssel küldtek az alagi hívek és lelkipásztoruk, Csík József levelet a váci püspöknek, amiben azt kérik, hogy "a hívek lelki szükségletének jobb ellátására, valamint kulturális és hazafias szempontokból" önálló egyházközséggé váljanak, s templom, valamint plébánia ház építésére engedélyt kapjanak.
1930. február 19-én érkezett meg a főpásztor jóváhagyása. Csík József plébános vezetésével az alagi egyházközségben döntés született a templom építéséről. Május 13-án megalakult az első önálló képviselőtestületi tanács és a templomépítő bizottság. Megkezdődik az adományok felajánlása is a létesülendő templom számára. Gutai János, Hitch György, Kaposi József, Kleiszner Rezső, Pretzner Imre, Petanovits József, Szigeti Nándor, Szahlender Béla és Csík József az első adományozók, fejenként 500 és 3200 pengő közötti összeggel.
Alag lakossága az 1930 decemberi kimutatás szerint a következő összetételű volt: 2329 római katolikus, 26 görög katolikus, 33 görög keleti, 449 evangélikus, 150 református, 22 izraelita, 4 anglikán, 1 unitárius, 1 baptista, összesen: 3015 lélek.
1931. május 5-én a templom építéséhez szükséges 1373 négyszögöl kiterjedésű telket a község központjában 12.830 pengőért megvásárolták.
1932-ben folytatódott az adományok gyűjtése. Alag község elöljárósága 4.000 pengőt adományozott. Az úgynevezett "népünnepély" 1200 pengővel járult hozzá az építkezés megindításához. (Az éves egyházi hozzájárulás -- egyházi adók -- összege 7672 pengő volt.) Hangversenyeket is rendeztek. Az építkezés tervei közepette sem hanyagolták el a szegényeket. megalakult a karitász csoport, 173 családot mintegy 3.000 pengő értékben tartós élelmiszerrel, pénzadományokkal babaruhákkal, karácsonyi csomagokkal láttak el. Gróf Pejacsevich Albertné 165 lovászgyermek számára 4.000 pengő értékben ruhát osztott ki.
Az építendő templom neve 1931-ben magától adódott: Szent Imre halálának 900. évfordulója volt, ezért ő lett a templom védőszentje. Az egyházközség vezetőségének célkitűzése volt, hogy a templom „legyen az ország első leventetemploma, legyen ízig-vérig magyar”. A templom neoromán stílusú, anyaga ürömi terméskő, mennyezete ókeresztény bazilikának rendszere szerint egyenes fafödém. A belső díszítés vezérgondolata: „sértetlen Magyarország”.
1935. szeptember 1-jén Dr. Fábián Gáspár műépítész tervei szerint, 60.000 pengő költségvetéssel megindult a templomépítés. A kivitelező vitéz Kapuváry Gusztáv építészmérnök lett. A templom hossza: 37 és fél méter, szélessége: 11,40 méter, belső magassága: 8 méter. Az építéshez szüksége terméskövet Üröm községből szállították. A Magyar Lovaregylet anyagi és egyéb támogatást nyújtott az építkezéshez - 250 köbméter dunai kavicsot adott és az építés területére bevezetett vizet biztosította.
Az alapkőletétel 1935. november 17-én történt Hanauer Á. István megyéspüspök jelenlétében.
Részlet az alapító levélből:
"Mikor alapító okmányunkat az alapkőben elhelyezzük, kérjük az egek urát: árassza el szent kegyelmével munkánkat. Óvja meg templomunkat minden veszélytől, hogy szerencsésen befejezve sokáig a lelkek javára fennálljon. Áldja, jutalmazza meg mindazokat, akik felépítését elősegítették. Mindazokat, akik e templom falai között hozzá fohászkodnak és szenvedésükben gyógyulást, fájdalmukban enyhülést keresnek. Áldja meg a frigyet, amit e templomban kötnek. Áldja meg községünk lakóit, s adjon örök nyugodalmat, dicsőséges feltámadást az Isten irgalmában elhunytaknak."
1936. május 18-án a Pénzügyminisztérium jótékony célú tárgysorsjáték rendezését engedélyezi. Ebből egy év alatt 13.237 pengő folyt be. A templomtorony fedéséhez a híres mázas cserepet a pécsi Zsolnai-gyár tulajdonosa ajándákba adja.
Az építők folyamatos anyagi gondokkal küszködtek, pedig az alagi lakosok sok önzetlen áldozatot hoztak a templomért: volt, aki házát és telkét, nem egy zsoké pedig egy-egy győzelméért járó jutalmát adományozta az építésre.
Csík József plébános így jellemezte az alagiak templomépítését: „Templomunk a magyar szív és lélek munkája.”
December 19-én volt az első szentmise a templomban. Lényegében ekkorra a külső munkálatok lezárultak, de a templom nem volt még teljesen készen. A templomnak nem volt orgonája, kész mennyezete és plébániája, de a püspök engedélyt adott, hogy már a felszentelés előtt is használni lehet a templomot.
A harangok felszentelése
A tárgysorsjáték a következő évben, 1938-ban 22.610 pengőt hoz a templom építésére.
Az eucharisztikus kongresszus évében, 1938. május 22-én szentelik fel a három harangot. A 404 kg-os Szent Imre, a 1035 kg-os Szűz Mária és a 185 kg-os "d" vagy "lélekharangot".
Belső munkálatok
1940. október 18-án özv. Spáring Jánosné a Szent Imre tér 4. sz. alatti házát és 516 négyszögöl telkét az alagi Szent Imre egyházközségnek ajándékozta.
1940. december 15-én hangverseny keretében szentelik fel és adják át a templom orgonáját, aminek 17.000 pengős költségéhez özv. Szlatényi Béláné, született Gidófalvi Vitályos Gida úrnő 12.000 pengővel járult hozzá.
Az orgona 18 regiszteres, 3 manuálos. Geyer József tervezte és Rieger Ottó orgonagyára készítette.
A megyéspüspök hozzájárul ahhoz, hogy Szlatényi Béla és Szlatényi Béláné a templom alatt sírhelyet kapjon, s lelkük üdvéért minden év január 22-én és március 29-én alapítványi szentmisét mondjanak.
1943. június 23-án az új megyéspüspök, Dr. Péteri József meglátogatja az egyházközséget. A templom építését kezdetben lelkesen irányító, szervező Haynal Jenő és Kleiszner Rudolf már az örök hazába költözött, helyüket Fichtner Károly és Závodszky Géza vették át. Leszkovszky György művésztanár irányításával folyamatosan készül az ókeresztény bazilikák stílusát követő fakazettás mennyezet.
A felvételen a Szent Imre templom építésének azon mozzanata látszódik, amikor a már szerkezetileg kész templom
kazettás mennyezetét készítették
A háborúban több találat érte a templomot. Valamennyi ablak kitört, megrongálódott a sekrestye tetőzete és az egyik kistorony, beszakadt az oldalfal, a templomfedél a légnyomástól komolyan sérült, használhatatlanná vált az orgona is. Csík József plébános a háború befejeztével azonnal hozzálátott a helyreállítási munkák szervezéséhez.
A Háború utáni időszak, 50-es évek
1945. október 16-án hatvan prépostplébánossá nevezte ki Csík József plébánost Péteri József püspök. Alagra Dr. Szauder (Vass) Gyula kapott kinevezést.
1947-ben Günther András, helybéli süketnéma műasztalos elkészítette a sekrestye bútorzatát.
1951-ben elkészül a fakazettás mennyezet kijavítása. Dr. Vass Gyula plébános elkezdte a kőből készült főoltár cararrai márvánnyal történő burkolását. Ezt a munkát egy idős olasz mester, Del Medico Albaerico végezte. Hattyúdala lett a munka, mert befejeztével elhunyt. 1952-ben ünnepélyesen felszentelik. A Historia domus nem említi, miért maradt el magának az oltárlapnak a burkolása. Ugyanebben az évben elkészült a szószék Günther mester közreműködésével.
1955. szeptember 1-jén Dr. Tamás Győző veszi át az alagi plébánia irányítását és a hívek lelki gondozását. Az 1952. december 8-án történt robbanás óriási kárt okozott a plébánia és a Szent János kápolna épületében. Az új plébános elvégezte a helyreállítást.
Az alagi plébánia a világháború befejeztével új plébánost kapott, miután Csík Józsefet Hatvanba helyezték, és helyét Vass Gyula vette át. Az új plébános egyből munkához látott, hogy felújítsa a háború által súlyos károkat szenvedett templomot. 1946-ban nagy anyagi ráfordítással kijavították a mennyezetet. Az év első felében „takarék- és millpengő kiolvashatatlan hosszúságú számaival” kapott pénzt az egyházközség, de ezen a pénzromlás miatt semmit sem lehetett vásárolni. Így a felújításhoz szükséges eszközöket sokszor cserealapon szerezték be.
1947-ben még nyugodt évet élt meg a plébánia, viszont 1948-ban már sok hívő elszokott a hétköznapi templomlátogatástól és inkább az esti misére jártak, hogy „ne lássák mások”. A körmeneteket csak húsvétkor és úrnapján tarthatták – a templomkertben. 1949-ben e plébánia is elvesztette pénzügyi forrásainak zömét, és csupán a hívek anyagi hozzájárulására támaszkodhatott. Az Oltáregylet asszony tagjaiból erre a célra egy csoportot szerveztek, akik havonta gyűjtötték a hívek által felajánlott önkéntes anyagi hozzájárulást a plébániának. Ennek eredményeképpen egyházközség alkalmazottjainak fizetését és a legszükségesebbeket fedezni lehetett. Megkezdődött az új főoltár elkészítése is carrarai márványból, Del Medico Albaerico olasz mester munkája nyomán. A munkálatok sok örömet hoztak az egyházközség életébe, mert a templom szebbé formálása feledtette a mindennapok problémáit.
Vass Gyula plébános szívén viselte az ifjúság nevelését. A rendszeresen megtartott hittanórákon foglalkozott a különböző korosztályokkal, míg 1950-ben egy rosszul értelmezett nyilatkozat miatt az állami hatóság elvette hitoktatási engedélyét. Az igyekezet ellenére 1949-től mégis egyre kevesebb fiatal vett részt a szentmiséken, ami a plébános szerint a szülői ösztönzés hiányából fakadt. Annak érdekében, hogy a gyermekeket a hitéletbe bevonja, a lelkipásztor az iskolai kereteken túl szorgalmazta a minden szombaton délután megtartott kislitániákat is, ahol lehetőség volt a szentgyónásra; majd a gyerekek együtt imádkoztak, énekeltek, elmélkedést hallgattak. A résztvevők kedvelték ezeket az alkalmakat és az alagi lelkipásztor munkájának gyümölcse látszik abban is, hogy 1954 májusában a Szent Imre-templomban 65 gyermek volt elsőáldozó, ami első osztályos tanulók 90%-át jelentette. Az ünnepre megtelt a templom és a szülők nagy része is áldozni ment.**
1965. november 7-én felszentelték a Szent Imre templom új szembemiséző oltárát és benedikálták a templomot. Gyakorlatilag most történt meg a templom felszentelése.
1973-ban a templom területét lezáró élő sövényt épített kerítés váltotta fel, jórészt Varga Attila, Lakatos Lajos és Boros István munkájának köszönhetően, de rajtuk kívül még 15-20 hívő segített rendszeresen a munkálatokban.
1977-ben festették ki utoljára a templomot, mintegy harminc hívő segédkezett a munkálatokat vezető Sáreczky Ferencnek és Szabó Istvánnak.
1978-ban eladták a Spáring házat és telket, ami ajándékozás folytán 1940-től egyházközségi tulajdon volt.
Átmeneti évek 1993 ÉS 1999 között
1993-tól, Dr. Tamás Győző halálától nem volt saját lelkipásztora a Szent Imre egyházközségnek. Az átmeneti öt év alatt a dunakeszi Szent Mihály plébániáról Kurdics József és Dr. Brusznyai József látták el az alagi lelkipásztori teendőket.
1998. november 19-én Keszthelyi Ferenc megyéspüspök Szabó Józsefet plébániai kormányzónak nevezte ki Dunakeszi-Alagra, aki közel 17 éven keresztül, 2015 augusztus 1-ig teljesített itt plébánosi szolgálatot .
Szabó József Atya plébánosi kormányzóságának már első éveiben az egyházközség összefogásával a templomkert rendezésre került, új kerítés épült, a játszótér 2002 augusztusára készült el.
2000 – 2022 évek
Szabó József Atya a szívén viselte és sokat fáradozott a Szent Erzsébet Óvoda és CsaládKözpont, továbbá a katolikus általános iskola építésének elindítása ügyén.
2010-re 42 ezres lélekszámúvá növekedett Dunakeszin az óvodai férőhelyek számában már komoly hiány mutatkozott.
Ezt látva 2007-ben a város polgármestere már felajánlotta, hogy telekkel és az építkezés pénzügyi támogatásával segíti egy katolikus óvoda megépítését. Az építést szervező és felügyelő fiatal családok, szakemberek koordinálták az adománygyűjtést – jelentős energiát, időt fektetve a pénzügyi támogatások összegyűjtésébe. Dunakesziről és a váci egyházmegyéből számos plébánia juttatott el adományokat az óvoda építésére a fiatal szülők által megfogalmazott adománykérő levélre reagálva. Az egyházközség tagjai rengeteg önkéntes munkával és jótékonysági rendezvények szervezésével, lebonyolításával is támogatták az építkezést.
Az Atyák biztató üzenetekkel bátorították a híveket az adakozásra, segítő munkára. Ez a papság évének egy különösen szép tapasztalata volt.
2011. szeptember 1-én hat csoporttal, 150 gyermekkel megkezdte működését a Szent Erzsébet Óvoda és Családközpont.
“Én Istenem, de jót tettél,
Mennyi szépet teremtettél:
Eget, földet, fát virágot,
Ezt az egész nagyvilágot.”
2015 augusztus 1-jén Beer Miklós váci megyéspüspök Kecskés Attilát nevezte ki Dunakeszi-Alag plébánosává, aki 2020 augusztus 1-ig teljesített szolgálatot Alagon.
Ebben időszakában épült és nyitotta meg kapuit 2018 szeptember 1-én a Krisztus Király Római Katolikus Általános Iskola, ezzel egy közös vágy és közös álom valósult meg.
Az új alapítású iskola, mely a Szent István általános iskola helyén nyílt meg, régebbi hagyományokkal rendelkezik, mivel eredetileg is a római katolikus egyház tulajdona volt, de 1948-ban államosították.
A régi iskolaépület felújítására 1,3 milliárd forintos központi támogatás érkezett, ehhez a Váci Egyházmegye is jelentős összeggel hozzájárult, és ugyanúgy, mint a katolikus óvoda esetében - igen jelentős volt az egyházközség anyagi támogatása és a hívek példaértékű összefogása az önkéntes munkák szervezésének, végzésének terén.
„Egy a ti tanítótok, Krisztus.” (Mt. 23,10.)
A templom felújítása
2019-2021-ig tartott, és teljes gépészeti, elektromos megújulást jelentett.
2020. augusztus 1-jén Marton Zsolt váci megyéspüspök Farkas Lászlót nevezte ki Dunakeszi-Fő plébánosává, Dunakeszi-Alag plébánosává oldallagosan.
Ecseri Pált 2021 augusztus 1-jén nevezte ki a püspök atya Dunakeszi-Főplébánia káplánjává, Dunakeszi-Alag káplánjává.
A hitélet igen sokszínű az egyházközségben - bármely korcsoport (gyerekek, fiatalok, idősebbek biztosan találnak az életkoruknak megfelelő lehetőséget. Jelenleg működő közösségeink a plébánián: hittancsoportok, katekézis, bibliakör, idősek biblia köre, házas közösségek, kórus, ministránsok, Szent Rita kör, női Cursillo.
Ezekről bővebben a „közösségek” menüpont alatt olvashat.
A templom a mai napig ékessége és egyik jelképe Alagnak, központi elhelyezkedésénél fogva fontos utcaképi jelentőséggel is bír.
Források:
*Alag római katolikus templomai – Dunakeszi Város Önkormányzata 2017.
** Dunakeszi története II. 2018. "Egyházi élet Dunakeszin a 20. század második felében" című fejezete
Régi fényképek, leírás: http://dkvk.hu/adatbazisok/hfa/