Meg nem született gyermek szobra
Meg nem született gyermek szobra
Irgalmas és jóságos Istenünk, akkor se fordul el tőlünk, ha egy-egy, vagy akár több helyzetben nem vagyunk képesek megvalósítani azt a tervet amit ő számunkra elgondolt és a saját fejünk után bemegyünk az élet zsákutcáiba. Ő mindig visszavár, de nem ölbetett kézzel, hanem üzen számunkra. Ez a szobor is egy ilyen üzenet. Martin Hudacek szobrászművészt felkérték, hogy készítsen egy szobrot a posztabortusz szindrómáról. Elmondása szerint először nem tudott rá mit mondani, nem tudta elképzelni, hogy ő egy ilyen szobrot képes lesz megalkotni. Fogalma sem volt hogy álljon a munkához, ezért imádkozott, megkérdezte Istent, ő mit gondol erről és ekkor megjelent a szeme előtt a szobor amit itt láthatunk.
A legfőbb mondanivalója ennek a szobornak, hogy van megbocsátás, van remény! Nagyon sok nő szenved a bűntudattól akár évtizedekig is magzatának elvesztése után, még akkor is, ha spontán vetélés és nem abortusz volt a veszteség oka. Magát hibáztatja amiatt, hogy gyermeke nem születhetett meg. A szobron látható törékeny gyermekalak vígasztalóan közelít a magába roskadó, bánkódó édesanyjához, ezzel jelezve a megbocsátást felé.
A szobor másik fontos üzenete, hogy a meg nem született gyermekek nem vesztek el a semmibe. Bár testileg nem láthatjuk, nem érinthetjük őket, hitünk szerint ők már a Mennyei Atyánál vannak, nagyon jó helyen. Egyetlen édesanyának sem kell aggódnia a magzatkorban elvesztett gyermeke sorsa miatt, sőt bíztatjuk őket, hogy ezentúl tekintsenek rá égi közbenjáróként, és gondoljanak rá ugyanúgy családtagként, mint a még élő gyermekekre, hozzátartozókra.
A szobor a teljes, örök életet jeleníti meg. Minden megfogant élet értékes, egyedi és megismételhetetlen. Sokszor drámaian nehéz élethelyzetben kopogtat az új élet - a „nem tervezett baba”, az emberi szempontok szerint nem egészséges, vagy akár csak az ilyennek feltételezett baba - , de hisszük, hogy akármilyenek is a körülmények, mindig van jobb megoldás az abortusznál. Egyre növekszik hazánkban is a meddőséggel küzdő párok száma, akik hiába várnak a természetes gyermekáldásra, és örömmel, nyitott szívvel fogadnának egy kisbabát az életükbe. Az örökfogadás lehetősége sok házaspárnak jelenti a fényt az alagút végén, még akkor is, ha nem mindenkinek ez az útja. Mégis sokan választják inkább az abortuszt megoldásként, nem számolva a következményekkel. Az édesanyát és az édesapát is érintő poszt-abortusz szindróma egy olyan testi-lelki tünetegyüttes átfogó elnevezése, mely szinte minden abortuszban érintettnél jelentkezik - még ha eltérő mértékben is -, bár sokszor csak évtizedekkel az abortusz után. Ez a seb is meg tud gyógyulni, de az idő önmagában nem megoldás. A megrekedt gyászfolyamatból hozzáértő szakemberek és Isten kegyelme által lehet eljutni a gyógyulásig.
Szent II. János Pál Pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikája (IV. fejezet, 99. pont, 3. bekezdés) az abortuszon átesettekhez szól. Az Egyház várja az elveszett bárányt, a tékozló fiút, hogy újra gyűrűt húzhasson az ujjára. A bűn és a bűnös ember nem ugyanaz - Isten szeretete nem változik a tetteinktől függően! Ahogy Isten megbocsát nekünk, mi is meg kell, hogy bocsássunk magunknak és egymásnak, hiszen így leszünk képesek újra teljes életet élni.